• Gabi elvtárs! Te párttag vagy?

  • Miért kérdezed?

  • Igen, vagy nem?

  • Nem, de azt hiszem nem kerülhetem el. Pogány Józsi nagyon rám szállt. Nem hagy békén.

  • Azért kérdem, mert engem sem.

  • Neked se lesz könnyű, ha ő lesz az apósod – vigyorgott Vojnovics Gabi.

  • Hát már mindenki tudja, hogy találkozgatok a lányával? Egyébként nem olyan biztos még ez az após dolog – próbálta bagatellizálni a kapcsolatot, noha lelke mélyén semmit nem akart jobban, mint Kingát. Ez persze nem tartozik senki másra - Talán azt is tudod, hogy ő hívott vissza a céghez?

  • Tudom hát. Azt is, mivel kecsegtetett.

  • Tudsz a szupercsapatról? Mi az, hogy kecsegtetett? Talán kamu?

  • Nem, nem kamu. Annyira nem, hogy le is passzolta a szervezését. Ki se találnád, hogy kire bízta rá.

  • Csak nem?

  • De. Én bonyolítom a garanciális munkákat, ami főleg gépészeti munka, meg festés. Asztalos is gyakran kell, de azt én csinálom személyesen, hiszen az a szakmám. Kőműves munka ritkán van....bár, te burkolni is tudsz.

  • Erre hogy jöttél rá? Csak nem abból, hogy most is fürdőszobát csempézek?

  • Baszki, tényleg! - nevette el magát Gabi elvtárs - Na! Kedden lesz a hatvan lakásosnak az egyéves bejárása. Felvesszük a hibajegyzéket, s akár lehet is kezdeni. Nem gondolom, hogy sok javítani valód lesz, viszont benne van a pakliban, hogy akad néhány lakó, aki le akarja cseréltetni a fehér csempéjét. Azzal már kereshetsz haver. Jó lesz ez, majd meglátod.

  • De előbb még ezt megcsinálom. Megjött az anyagom. Csak azt se tudom már mit mértem. Teljesen elvetted a figyelmemet.

  • Jól van, hagylak dolgozni. Megnézem, hogy állnak a festők. Majd még beszélünk.

 

A segédmunkás hordta a csempét, keverte a maltert, s ezzel kapcsolatban váltottak néhány szót. Ettől eltekintve Zsolt szinte egész nap egyedül volt. Így nyugodtan végiggondolhatta az előmenetelére tett lépéseket. Abban már biztos volt, hogy ha politikai feltétele van, akkor nem szándékozik vezető lenni a szövetkezetnél. Sokkal inkább tetszett neki, amit Gabi mondott. Ha néhány fürdőszobát vállalkozásban felújít, azzal jó pénzt kereshet. Sőt! Az elégedett ügyfél a legjobb reklám, hozhat új munkákat is. Gabi biztosan segít a cégen keresztül megszerezni a szükséges anyagokat akár kedvezménnyel is. Hallott más vállalatoknál olyan dolgokról, hogy a kollektívából kiválogatják a szorgalmasabb, jobb képességű embereket, s azok számára kiszervezik a jobban fizető munkákat. A vállalat biztosítja a termelőeszközt, meg az anyagot, a melós csak a munkáját adja, mégis sokkal többet keres, mint aki kimaradt a kiválasztásnál. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti beosztásban, ahol nem igazán számít a teljesítmény, arra használják ki az időt, hogy a délutáni/esti külön műszakhoz előkészítsék az anyagot. És még úgy tartja a közvélemény, hogy „jól megy a maszeknak”. Nem a maszeknak, hanem ezeknek megy jól. Most villan be Zsoltnak, hogy a beígért szupercsapat is valami hasonló lenne. Ő még elég fiatal ahhoz, hogy ne menjen bele olyanba, amit tisztességtelennek tart. Nem kényszerül mindenáron több pénzt keresni. Persze azért is háborog a lelke, hogy brigádon belül is nagy különbségek vannak a teljesítményben, a munkához való hozzáállásban, mégis egyforma a fizetés. Órabéremeléskor se veszi egy vezető sem a bátorságot, hogy különböző összegeket emeljen az embereknek. Nehogy feszültség legyen emiatt a brigádon belül. Egyre gyakrabban jutnak eszébe Ignác bá' szavai: „Tudod fiam énrám ne dolgozzon senki, de én se akarok másra rádolgozni. Mert azt mondják ebben a piszok nagy demokráciában, hogy mindenki egyenlő. Márpedig ez nem igaz. Soha nem volt így, meg nem is lesz soha.”

Talán nem kellene ennyire kényesnek lenni! Ha beindul a szupercsapat, félre tud tenni egy kis pénzt, vehet rajta néhány szerszámot, meg talán egy olcsó autót...hoppá! Nincs jogosítványa. Nincs mese, a következő tanfolyamra be kell iratkozni! Egy autó legalább 4-5 havi fizetés...ajjaj, egy darabig még gyűjtögetni kell! Na, de még a maszek munka is csak az álmaiban van. Gabi biztatja, de nem biztos még semmi. Józsira rácsapta az ajtót, nem is szívesen találkozik vele. Ezzel csak az a gond, hogy a Kinga apjáról van szó. Nem szeretné a lányt arra kényszeríteni, hogy választania kelljen kettőjük közül. Egyelőre kerüli a találkozást Józsival. Már pedig szombat délután van rá esély, hogy otthon találja, amikor Kingához megy. Nem kell persze mindenáron beszélgetni vele. Elég, ha üdvözli, aztán bevonulnak a kis szobába. Mégis hálás volt Dorzé havernak, amikor megkérte, segítsen neki szombaton a padlást lebetonozni. Nem zárkózhatott el, hiszen eddig is segítettek egymásnak, s ezután se lesz ez másképp. Saját lelkét is megnyugtatta ezzel, hisz nem kellett kifogást találni, hogy miért nem megy Kingához. Már csak azt kellett megoldania, hogy ennek ellenére is találkozhasson a lánnyal. Aztán erre is megtalálta a megoldást. Néhány napja tudja, hogy bál lesz szombaton a faluban. Nem tervezte, hogy elmenjen, de most már másképp gondolja. Szólni kell Kingának, hogy üljön buszra, s majd találkoznak Póriban. Éjszaka nem tud ugyan hazamenni, de alhat a nyaralójukban is. Vagy munka után találkoznak a kapuban, vagy...telefonál most rögtön. Nincs messze az utcai fülke, az irodában pedig ott a készülék, csak oda kell kéretni Pogány Kinga Magdolna kolleginát. Hm...P.K.M...fordítva MKP. A francba! Már erről is a politika jut eszébe. Mi a csudáért akarnak belőle pártembert csinálni?

  • Nem nagyon szoktam bálba járni – próbált Kinga kifogást keresni.

  • Nem is a bál a lényeg, hanem az, hogy együtt lehetünk. Dorzééknál biztosan későn végzünk, nem tudok érted menni. Elég, ha a nyolcassal jössz.

  • Nem tudom apu mit szól hozzá.

  • Mit szólna? Nagylány vagy már. Ha Tibi barátom itthon lenne, hajnalban hazavihetne, de én se vezetni nem tudok, se kocsim nincs.

  • Megbeszéltük. Ha van a nyaraló, miért ne használnám. Milyen zene lesz?

  • Egy egri banda. Nagyon jók. LZ36 a nevük. Szoktak játszani Egerben a sörkertben. Egyszer majd oda is bemehetnénk, Tényleg! Nem ismered a barátaimat. Most erre is kiváló alkalom lesz. Freddinek a barátnője is ott lesz. Találhatsz magadnak női társaságot, ha rám unsz.

  • Jaj de hülye vagy. Miért unnék rád? Jaj, le kell tennem, mert már rám szóltak Puszi!

  • Akkor várlak holnap este a busznál.

 

Ettől a beszélgetéstől elmúlt az agyalós hangulata, de a munkakedve is. Nem volt ez olyan nagy tragédia, hiszen hamarosan vége a műszaknak, s ezzel együtt a hétnek is. A kollégák egy része nem is volt már az építkezésen, hanem a „Körű'szaros”forgalmát lendítették fel éppen. Csak arra kellett ügyelniük, hogy visszaérjenek, mire Illés bá' megjön a Nisa-val. A hazaúton, gondolatban már a bálban volt az ikrekkel, Freddivel, s az ő barátnőjével Mancival. Bemutatja nekik szerelmét Kingát, s majd nagyon jól érzik magukat. Nem kizárt, hogy később meg is feledkeznek róluk, s csak ketten lesznek együtt. Egymásba feledkezve lassúznak majd, hisz a zenekar nagyon szép lassú számokat is játszik. A vadabb zenékkel még nem tudja mit kezdenek, hiszen ő imádja hallgatni, de nem biztos, hogy Kinga is. Na, de ezen kár agyalni! Majd kialakul. Lényeg, hogy együtt legyenek. Aztán pedig...aztán csak nem küldi el talán a kapuból. Odabenn pedig minden zavaró körülményt kizárva azt tesznek, amit akarnak, amit mindketten akarnak.

  • Zsolti! Nem szállsz le? - szólt rá Lajos bá', amikor megállt velük a mikrobusz, ő pedig nem vette ezt észre.

 

Otthon egy ajánlott levél várta. Feladó: Magyar Néphadsereg Hadkiegészítő Parancsnokság.

Erős szívdobogást kapott a levél láttán. Reszkető kézzel bontotta ki a borítékot. Régóta számít erre a levélre, de most nagyon nem örült neki. Egy éve is besorozták, de aztán nem történt semmi. Hallott ugyan olyan esetet, amikor negyedik sorozás után vonultattak be egy fiatalt, de reménykedett abban, hogy ő már kimarad. Ez a behívó ugyan csak újabb sorozásra szól, de a bevonulás esélye sem elhanyagolható immár. Nem igazán volt étvágya. Az anyja hiba nógatta, hogy vacsorázzon meg rendesen. Csak beletúrt a masina szélén melegen tartott derelyébe, megmosakodott, átöltözött, s már ment is Lajoshoz a szomszédba, hogy elmondja a hírt. Ekkor derült ki, hogy ő is kapott ilyen levelet. Neki se volt otthon maradása, így együtt indultak a klubba. Néhányan már játszottak a csocsóval az előtérben, a belső helyiségben Hosszúpuska tekergette a magnót. Dalokat vett át az ő Toshiba -járól a klub ZK140-esére. Ő mondta, hogy kik kaptak még tudomása szerint levelet a kieg-ről. Ilyen levéltulajdonos nem jelent meg több a klubban. Zsolt és Lajos nem találta a helyét. Néhány perc múlva sarkon fordultak. Az ajtóban futottak össze Dorzéval, aki a hír hallatán javasolta, hogy inni kell az „örömhírre”. Nem véletlenül találkoztak össze, hiszen Dorzé Zsoltot kereste, hogy biztosan számíthat-e rá holnap.

Számíthatott, hiszen már megbeszélték. Természetesen a szombati napra is rányomta bélyegét a hivatalos levél. A betonozásban segítő rokonok ennek apropóján rengeteg katonatörténetet meséltek.

 

Estére Zsolt megcsömörlött a témától. Alig várta, hogy végre megszabaduljon ettől a társaságtól. Ettől jobban már csak Kinga érkezését várta a kultúrház előtti buszmegállóban. Odabenn már szólt a zene. Nem voltak még sokan, de közülük is 2-3 pár táncolt, a többiek csak hallgatták a zenét. Főleg Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep dalok adták a repertoárt. Nagy bátorság volt gitár-basszus-dob felállásban eljátszani ezeket, de jól csinálták. Nyilván nem úgy szólt mint az eredeti, de a három srác nagyon profi volt. Már minőségileg értendő, hisz egyébként amatőr zenészek voltak. Zsolték egykori bandájuk ezeknek a nyomába se léphetett volna.

 

Amikor Kinga leszállt a buszról, éppen akkor érkezett Freddi, és Manci. Zsolt rögtön összevetette a két lány öltözetét. Manci hosszú ujjú, környakú piros pulcsit, és magas derekú rozsdavörös trapéznadrágot viselt. Olyan bő szárút, hogy a cipője orra se látszott ki alóla. A két fiú is hasonló ruházatot viselt, csupán a színek voltak mások. Zsolt teljesen feketébe öltözött, a Freddi pulcsija fekete-fehér keresztcsíkos, a derékpánt nélküli zöld nadrágot saját kezűleg varrta sötétítő függönyből. Hozzájuk képest Kinga kész tünemény volt. Noha ő is kedvelte a blúz-nadrág összeállítást, de úgy érezte, bálba egy nő női ruhába menjen. Görögös hatású, kék-fehér ruhájának színelválasztása azt a hatást keltette, mintha csak magára tekerte volna. A ruha hossza is szokatlan volt, mert nem az éppen divatos mini szoknya volt ez, hanem éppen a térdéig ért. Zsoltnak nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta. Bár ez bizonyára így történt volna akármilyen ruha esetén.

  • Nagyon örülök neked – ölelte meg a lányt – Nem voltam benne biztos, hogy jössz.

  • Megígértem. Nem?

  • De. Akkor most el is kezdem bemutatni a barátaimat. Ők Manci és Freddi.

  • Freddi, a dobos? És az ikrek?

  • Igen, én voltam a dobos, de sajnos ez már múlt idő. Az ikrekkel nem biztos, hogy fogsz ma találkozni. Bongóval legalábbis biztos nem. Stuplinak üsztögi barátnője van, szerintem ő se lesz itt.

  • Kár. És most merre? - fordult a lány Zsolt felé

  • Sziasztok! - hallották Stupli hangját a hátuk mögül – Összebeszéltünk, hogy mind egyszerre érkeztünk. Úgy látom, nem is ismerek mindenkit. Te bizonyára Kinga vagy. Ő pedig az én kedvesem...

  • Melinda – előzte meg Zsolt.

  • Honnét tudod? Ismeritek egymást? - csodálkozott el Stupli

  • Együtt voltunk bálban – válaszolt Melinda – de ő inkább a nővéremre hajtott.

  • Erről én miért nem tudok? - könyökölte Kinga oldalba Zsoltot.

  • Mindenre még nem volt időm. Nem vagyunk még olyan régen együtt. Egyébként egyetlen találkozásról van szó, bár elég emlékezetes este volt.

  • Na, most már mindjárt féltékeny leszek.

  • Ne legyél az! Azért emlékezetes, mert akkor törtem össze a motoromat.

  • Hogy találkoztatok? - érdeklődött Stupli.

  • Melinda a Lajos unokatestvére – válaszolt Zsolt, majd még hozzátette magyarázólag Kingának, hogy Lajos az ő szomszédja.

  • Ő is itt van? - kérdezte Melinda

  • Még nem láttuk, de akár itt is lehet, hisz mi még nem is voltunk odabenn. Az se kizárt, hogy a bisztróban iszik örömében, vagy bánatában. Jövő hétre ugyanis sorozásra hívták. Mint ahogy engem is - fogta vállánál kedvesét, s indult a táncterem felé.

  • És ezt csak így mondod? - állt meg Kinga döbbenten az odavetett hír hallatán.

  • Menjetek, megyünk mindjárt mi is – szólt a többiekhez, majd erősen magához ölelte Kingát – Bocsáss meg, tényleg mondhattam volna másképp is. Képzeld! - mondta fennhangon, mintha témát váltott volna – Tegnap arra értem haza, hogy ott volt az asztalon egy ajánlott levél. Az áll benne, hogy sorozásra hívnak.

  • Akkor most mi lesz? - szorította magához a fiút olyan erősen, mint talán még soha – Elvisznek katonának két évre?

  • Nem olyan biztos az – próbálta nyugtatni – Ez csak egy sorozás. Máskor is voltam már.

 

Valójában nem vette ilyen félvállról, csak így mutatta. Ő is aggódott. Próbálta magát nyugtatni, hogy ezen is túl kell lenni, s legalább vége lesz a bizonytalanságnak. Ez a megnyugtatási kísérlet persze nem igazán sikerült. Ha magára maradt, mindig ide jutottak a gondolatai. Most néhány órára azért sikerült ettől a nyomasztó gondolattól elszakadnia. Hallgatták a zenét, táncoltak, ölelkeztek, s ettől jól érezték magukat. A zenekar szokatlan módon oldotta meg a pihenést. Noha csupán hárman voltak színpadon, néha egyikük kimehetett. Volt, hogy Jenő kijött a dobok mögül, fogott egy akusztikus gitárt, és elénekelt valami szép lassú számot...mint például „Az első villamos”. Máskor hosszú dobszólóval pihentette társait. Erre ugyan nem lehetett táncolni, de legalább a táncosok is pihentek, a műsor pedig nem állt meg. Ha ő pihent, akkor beült a basszusgitáros a dobhoz. Egy gitár, egy dob, két ének. Így alig tartottak szünetet. Éjfélkor hosszabb pihenőt tartottak, mert ekkor jött a tombolasorsolás. Stupli lelépett, mert haza kellett kísérnie Melindát Üsztögre gyalog, az erdőn keresztül. Amikor elköszöntek, Kinga javasolta, hogy menjenek ők is. Zsoltnak nem volt ellenvetése, hiszen hiába volt jó a zene, most nem nagyon tudta lekötni a figyelmét, hisz azt teljesen Kingára irányította. Menjenek? Menjenek! Az éjszaka további részét csakis egymásnak szentelik.

  • Hát, akkor szia! - cuppantott egy puszit a kapuban a fiú arcára, miután kinyitotta a zárat.

  • Ez ugye nem komoly? - csodálkozott el Zsolt

  • Persze, hogy nem, te lüke. Na, gyere!

Benn a szobában mindkettőjükön eluralkodott a bizonytalanság. Nem tudták, mit akar a másik. Noha ezt meg is beszélhették volna, de nem tették. Leültek, majd lefeküdtek az ágyra úgy ruhástól, ahogy voltak. Csókolóztak, simogatták egymást, izgalomba jöttek úgy, mint már korábban sokszor. Most annyiban volt más a helyzet, hogy semmi nem indokolta, hogy itt álljanak meg. Senki és semmi nem zavarta őket, nyugodtan egymáséi lehettek. Zsolt már régen ezt szerette volna, de Kinga nem annyira biztos. Korábbi kapcsolataikról nem nagyon...mit nem nagyon...egyáltalán nem beszéltek, ki ki feltételezte amit akart. Semmi oka nem volt, Zsolt mégis azt feltételezze, hogy Kinga volt hasonló helyzetben. Nem beszéltek, csak hallgatták egymás akadozó, izgatott lélegzetét. A fiú vetkőztetni kezdte a lányt, aki nem ellenkezett, de nem is segített. Csupán hagyta, hagy történjen vele aminek történnie kell. Teljesen meztelenül feküdt az ágyon. Nem takargatta magát, hisz a sötétben semmi nem látszott. Zsolt gyorsan megszabadult a ruháitól, szétterpesztette a lány lábait, megsimította még egyszer a nedves célterületet, majd óvatosan behatolt. Kinga csak feküdt, mint egy fadarab. Semmi jelét nem adta, hogy bármilyen rutinja lenne a szexben. Kicsit nyüszített, de éppen csak. Zsoltnak az óvatos párzómozdulatok közben azon járt az esze, hogy ha eljön a beteljesülés, összeszennyezi az ágyat. Az izgalom is alábbhagyott.

  • Hagyd abba! - kérte a lány

  • Miért?

  • Hagyd abba! Nézd meg mit csináltál! - tolta el magától

Nem értette mit csinált. Hiszen még az elején járnak, nem csinált semmit. Aztán megérezte a ragacsos vér szagát. Erre nem is gondolt. Ennek a lánynak ez volt az első alkalom.

  • Most inkább menj el!

  • Inkább maradnék – mondott ellen, de minden meggyőződés nélkül.

  • Menj el kérlek!