- Szervusz Gyulám! Hogyhogy eszedbe jutottunk ennyi idő után?

- Mindig is bántott a dolog, hogy nem álltam a szavam, miszerint meglátogatlak benneteket valamelyik falunap alkalmával. A neten azért elolvastam a veletek kapcsolatos híreket, ami ugyan nem sok…de kevés.

- Sokat nem is lehetne rólunk írni.

- Na, azért történik ez, meg az. Például bevezették a gázt a faluba. Különböző szakkörökről számol be az újság, szóval legalább közösségi élet van nálatok.

- Miért éppen most?

- A háború miatt. Olvastam, hogy egyre romlik, az addig sem éppen szárnyaló gazdaság. Munkácson alapvető élelmiszerekből is hiány van. Ha lenne pénzük, akkor se tudnának vásárolni.

- Falun azért nem éhezünk.

- Ezt mertem remélni. Egy volt tanárnő írt nekem néhány éve arról, hogy az iskolának is úgy szereztek pénzt, hogy amit a gyerekekkel termeltek, eladták a piacon.

- És veletek mi újság?

- Hm. Nem sok. Éldegélünk öregesen. A közös ismerőseinkről se sokat tudok, hiszen elköltöztem a falunkból. Nem is először. Pesten is laktam, most meg Miskolcon. Munkahelyem is volt néhány, hiszen a vállalkozást fel kellett adnom…

- Mégis történt azért egy s más.

- Hááát…ahogy így belegondolok, valóban. Hol is kezdjem? A politikát feladtam. Ezt te is tudod, hiszen éppen a gyalázatos december 5, és a narancsos forradalom után találkoztunk legutóbb. 2005 januárjában.

- Tisztességes embernek nem is való a politika.

- Nagyon naiv voltam. Azt hittem, hogy elég az igazságérzetem. Nyerni is csak azért tudtunk 2002-ben, mert a profi politikusok nem vettek bennünket komolyan. Aztán kaptunk akkora ellenszelet, hogy még a két év is csoda volt. Az eredmények se voltak rosszak, de a lakosságot nem hatotta meg. Békességet akartak minden áron.

- Most ki a polgármester?

- Aki váltott bennünket, azt ismerted. Ő független volt. Nem is hallgatott soha senkire. Éppen úgy mint Csaba, de ez legalább dolgozott, mint a güzü. Mindent egyedül akart elintézni. Azzal indított, hogy felvett egy hatalmas hitelt, amit képtelenség volt kigazdálkodni. Aztán jöttek a fideszesek. Kifizették az adósságot, és építik, szépítik a falut. Jól dolgoznak. A polgármester utcájában mindenkinek van munkája. Ezt persze csak a rosszindulat mondatja. ;)

- Na, de veled mi van? Nem vagy vállalkozó. Hanem? Nyugdíjas?

- Még az sem. Fiatal vagyok hozzá. Na, szóval úgy történt, hogy a politika után volt két jó évem, amikor már a fiammal dolgoztam. Most hirtelen nem is jut semmi eszembe arról a két évről. Mindenesetre feltételeztem, hogy ezután már mindig sok munkám lesz, ezért mertem lízingelni egy négy éves kisteherautót. Olyat, ami ránézésre is tetszett. Következő év augusztusában elfogyott a munkám. Ősszel még akadt egy kevés, de nem értem utol a kiadásaimat. Eladósodtam. Decemberben bezártam a boltot. Munkanélküli voltam kilenc hónapig. Még néhány apró munka bejött közben feketén, de nyár végén bekéredzkedtem egy kőfeldolgozóhoz a szomszéd faluba. Nem volt egy lélekemelő munka, nem is kerestem jól. Novemberben itt le is állt a termelés. Télen a testvérem segített. Egerben dolgoztam a házfelújításán, meg a borospincében betonoztam. Ne hidd, hogy ez kis munka volt! Eszméletlenül nagy pince. Nyáron két sírköves is adott alkalmi munkát. 2010 novemberében elköltöztem Csepelre. A lányomnak van ott lakása. Egy hónapig sétáltam a környéken, de aztán sikerült bekerülni egy köves céghez Telkiben. Napi 70 km volt az út, ráadásul reggel is, este is a legnagyobb forgalomban. Heti 3 éjszakát ott aludtam az unokatestvéremnél. Gyerekkorunkban sok időt töltöttünk együtt, de kb 35 évig szinte nem is találkoztunk. Ezzel a munkával tanultam olyat, amit korábban még nem végeztem. Kár, hogy nem kaptam érte fizetést. Aztán február közepén sikerült egy műkövesnél elhelyezkednem. Itt is sok új dolgot tanultam. Mindenek előtt terméskövet javítani. Kár, hogy a műgyanta padlót már nem vártam meg. A korábban említett kőfeldolgozó telefonált a szomszéd faluból, hogy holnap kezdhetek nála. Másnap ott is voltam. Fizetést itt se kaptam, ezért elmentem 3 napra maszekolni. Ezért kirúgott a vállalkozó, de legalább soron kívül megkaptam a béremet.  Aztán egy kövesdi kolléga alkalmazott, de novemberben ott is kitelt a szezon. Áprilistól ismét ott dolgoztam, de a következő télre Miskolcra költöztem. Két hónapot töltöttem egy „maffiózónál”. A kialkudott fizetést egyetlen héten kaptam meg csupán. Egy rémálom volt ez az időszak. Most két éve rátaláltam a mostani munkahelyemre. Teljesen korrekt. Itt már kihúzom nyugdíjig, azt hiszem.

- Neked munkából áll az egész életed?

- Dehogyis! Ez volt a munka vonal. 2007-ben, amikor megvettem a Hyundai teherautómat, rátaláltam egy autós klubra. Velük interneten tartottunk napi kapcsolatot, de néhány alkalommal társasági életet is éltünk az ország különböző pontján. Egyik szilveszter délután elutaztunk Szentesre, de mire megvirradt, haza is értünk. Szerveztünk a feleségemmel bogácsi találkozót nekik két nyáron is. Ez a klub azóta már éppen csak vegetál, de néhány családdal továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Sőt két éven át még webrádiót is működtettünk. Ebben nagy örömem telt, de aztán letelt a kísérleti jelleg. Ingyenes szervert most is lehetne találni, de az artistjust fizetni kell a leadott zenékért. A főszerkesztőnk – aki az egészet beindította – egy színész volt, aki 39 évesen meghalt. Négy gyerek maradt utána.

- Na és a család? Van már unokád?

- Arra is rátérek, de még egy nagy kalandomat megemlítem. Van egy barátom, akivel valaha együtt sírköveztünk. Kamionozik. Elvitt magával 5 útra. Húszezer kilométer és 40 éjszaka. Írtam róla egy könyvet „Potyautas” címmel. Hamarosan letelik a kiadóval a 3 éves szerződés. Egyetlen példányt nem adtak el, hiszen a hasonló terjedelmű könyvekhez képest duplán árazták be. Ráadásul a kötés se profi. Viszont van egy könyvem, ami  nekem nem került egy fillérembe se.  Ja, hogy a család? A lányom 33. a fiam elmúlt 35. Unoka még szóba se került. A fiam Londonban él közel 5 éve. Legalább évente hazajön végleg, de aztán kénytelen visszamenni. A lányom Berlinben él, de ő legalább jól érzi ott magát. Zenél. Épp ma este lesz magyar est egy klubban. Hungarian Rhapsody néven énekelnek németül. (nem ma, mert a magyar esten magyarul) Az már csak hab a tortán, hogy egyikük családneve Horváth, másiké Orosz.