29-es járat, Avas kilátó felé

- Az ott a Mikulás?
- Szerintem nem.
- Szerintem meg de.
- Kérdezd meg!
- Te vagy a Mikulás? Mert ha igen, miért nincs piros kabátod, meg zsákod, és miért busszal utazol, és miért nem azt hoztad nekem amit kértem?
- Igen - válaszolt a fehér szakállú fáradtan.
- Mit igen? Miért nem azt hoztad...?
- Nem azt vittem? Talán eltévesztettem.
- Miért nem figyelsz oda!
- Hagyjál már öcsi! Mit tudom én, hogy ki vagy te! A világ összes gyerekét kellett meglátogatnom az éjjel. Óhatatlanul becsúszik egy-két tévedés.
- De akkor hozd helyre a hibát!
- Pénztártól való távozás után reklamációnak...
- Milyen pénztártól te vén hülye? Ez ajándék.
- Akkor meg pláne!
- Tessék gyorsan bocsánatot kérni a Mikulástól! - szólt rá gyermekére az anya.
- Majd ha kicseréli azt a bóvli ajándékot arra, amit kértem.
- Kérj bocsánatot, vagy kapsz egy taslit!
- Jól van na. Bocsánat - motyogta alig hallhatóan.
- Spongyát rá! El van felejtve. Fáradt vagyok, nincs kedvem beszélgetni. Nagy volt a hajtás. Még csak most jövök a műszakból. Le kellett adni a maradék holmit a manóknál, bekötni a rénszarvasokat, ellátni őket, lemosni a szánkót...
- És mikor cseréled ki az ajándékot?
- Írj egy levelet! Most még a tabletem sincs nálam, ott felejtettem valahol. Nem tudok utánajárni. Viszont a barátom most éppen Lappföldön van kamionnal. Majd ő elhozza. Igaz, csak Németországig jár, de onnét majd megoldjuk valahogy. Legrosszabb esetben majd a Jézuska.
- Most hová utazik? - kapcsolódott be a diskurzusba az anya is. - Miért nem pihen inkább otthon?
- Itt lakom albérletben. A Lappföldön nagyon hideg van. Drága a fűtés, fa se nagyon van már. A Karácsonyi szezonra kiadom a házat turistáknak. Jól jön néhány korona mellékes. A hótündér vállalta el, hogy rendet rak utánuk. Bizonyára tudja asszonyom, hogy a mikuláskodás csak társadalmi megbizatásban vállatam el, nem jár érte még honorárium sem. Valamiből nekem is meg kell élnem! Most, hogy vége a szezonnak, bejelentkezem a munkaügynél. Segély azt hiszem nem jár, mert nincs egy év folyamatos munkaviszonyom, de talán kiközvetítenek a Városgazdához havat lapátolni, meg majd a kidobált karácsonyfákat összeszedni. Ha mégsem, akkor majd valamelyik hipermarket parkolójában visszahordom a bevásárló kocsikat.
- Milyen tabod volt? - szólt közbe a gyerek.
- Semmi különös. Egyszerű, olcsó kínai.
- Ilyen? - húzta elő hatalmas kabátzsebéből.
- Igen, ilyen. Sőt! Lehet, hogy éppen ez.
- Gyanús is volt nekem, hogy ezt a használt vacakot kapom. Itt van tessék! De aztán küldd azzal a Jézuskával az enyémet!
- Köszönöm! Így már én is kaptam ajándékot.