Nem is volt választási év? Dehogyisnem! Én jobban tudom. Emlékszem rá, hiszen elmúltam már akkor tíz éves.
Összeverődtünk a grundon tízen, tizenketten, különböző korú gyerekek. Nem sokat tudtunk a demokráciáról, de alkalmaztuk. Ha focizni akartunk, választást kellett tartani. Annyit bizonyára mindenki tud a fociról, hogy két csapat kell hozzá. Ezért valamilyen szempont alapján ketté kell választani az összesereglett gyerekhadat. A választás persze korlátozott. Ketten választanak, bár a közhangulat erősen befolyásolja a döntést. Az egyik személy egyértelmű. Az a főnök, aki hozta a labdát. Az ellenfelet se nehéz kijelölni, hiszen ha két gyerek van együtt, már akkor is főnök az egyikük. Vagy azért, mert idősebb, vagy nagyobb, vagy erősebb, esetleg okosabb. Mert tévedés ne essék, gyerekek közt se mindenható az erő. Az ész is a másik fölé emelheti azt a gyereket. Vagy általános tudásban emelkedik ki, vagy csak egyszerűen furfangosabb, többet tud hazudni.
Viktornál volt a labda, ő választott elsőnek. Persze csak azután, hogy közfelkiáltással kijelölték ellenfélnek Ferit. Feri egy ellentmondásos figura volt. Be nem állt a szája, állandóan beszélt, amiért sokan csodálták is. Persze többnyire hazudott, csak ritkán volt igaz, amit mesélt. Esetenként ő maga is beismerte, és ez eléggé megzavarta a hallgatóságot, de azért nagyon sokan szívesen hallgatták a meséit. Jó érzékkel derítette ki, hogy kit nem szeretnek a hallgatói, s azt a személyt lehetőleg alázta, ahogy bírta a háta mögött. Azzal se törődött, ha az illetőnek a fülébe jut. Elég jól tudott taktikázni. Olykor szerénynek mutatkozott, s aztán fürdött a boldogságban, ha mégis őt tartották érdemesnek…például a csapatkapitányságra. Mint ahogy most is.
– Zsoltot választom – mutatott Viktor a tőle egy fejjel magasabb srácra.
– Attis! – választotta ki első játékosát Feri – Mi a baj Gordon? – kérdezte haverjától, aki feltűnően távolabb húzódott.
– Én nem focizok.
– Ne marháskodj! Te vagy a legjobb hátvéd. Dehogy nem játszol!
–Viktorék erősebbek.
– Lárifári! Még nincs is meg a csapat.
– Nincs kedvem.
– Legyél te a kapitány!
– Na, nem bánom. Akkor én választok. Attis!
Ezután megint Viktor választott. A társaság egyetlen cigányára esett a választása, hiszen ő tudott legjobban futni, majd később a legkisebbeket is bevette a csapatába. Létszám alapján többen lettek, de a leggyengébb is bekerülhetett az esélyesek közé.
Gordon és Attis összesúgtak, hogy Ferit nem is kellene bevenni a csapatba. Előbb Gabit választották, majd a másik Gabit. Ferinek esélye nem volt arra, hogy Viktor maga mellé vegye, így mégis beválasztották Gordonék, mert csak vele volt ki a csapat.
Elkezdődött a játék. Feri állt a kapuban, de Viktor akkora gólt akasztott be, hogy azonnal kapust cseréltek. 1:0. Gordon lett a védő, de a következő támadás most is Viktor góljával végződött.
– Nem gól, mert nem is védtem – jelentette ki Gordon – Különben is, lejt a pálya.
Ezután sértődötten lesétált a pályáról. Így már Viktorék tényleg fölénybe kerültek.