Szememből reggel kipattant az álom

Döntöttem, felkelek. Felültem az ágyon.

Az ágyban itt éberen minek is agyalok

Megyek a konyhába, inkább ott ügyelek

Ücsörgök a széken, a lányok álmát őrzöm

Mire felkelnek, a kávét is lefőzöm

Vagy ha már így jártam, írok egy verset

Írok egy esetet, mi arról gondolkoztat

Mi Szentesen esett

Buliztunk egy jót,

Olyan Hyundaiosat

 

 

A híradókból kimaradt,

Hogy egy lelkes kis csapat

- Akkortájt nem volt ez ritkaság –

Szilveszter este lenn,

Összejött Szentesen

Délután háromkor egy tucatnyi Hyundaion

Akadt meg a szeme

Annak, ki arra járt, s úgy fordult a feje

 

Konvojban vonult ki odaért időben

Aki nem, azzal nem számoltak,

Nem jutott hely az üdülőben

Illetve hotelban

Ez épp velem esett meg

Mert az időt elszámoltam

 

Nuccióék is így jártak, korholta is nejét

Szegény H100-asnak taposta a belét

Nem volt túlkímélve rozoga kisbusza

Az M5-ön – azt mondta – a 110-et kihozta

Belőle

Horpadt frontlemezét majdhogy nem

Kinyomta előre

 

Szocreál kultúrház, hengerezett falak

Falhoz tolt asztalsor kaja, pia alatt

Roskadozott

Mert a társaság túl sokat hozott

Szuszi - mint helybéli - ezt tudta intézni

Ingyen volt a terem, nem kellett kint ázni

A játszótéren nem ültünk le hintázni

 

Repkedtek a mínuszok

Hiányzott vagy 8-10 fok a nullához

Azt hiszem tévedtem, a hóesést álmodtam

Rettenetesen hideg vót

Még Zsolti is magára vett egy pólót

Nem álltuk meg szó nélkül, hogy nem kellett rá kabát

Na, de az ő dolga, ha megfázatja magát

Mi inkább bementünk, legyünk a melegben

Inkább elviseltük a nagy zajt a teremben

 

Bömbölt benn a zene, mikrofon a kézbe

Zotya, Ottó, Pihe, ordítottak bele

Értem én, hogy Karaoke, de oly szörnyű, hogy fáj

Na, de most mulatunk, hagy zengjen a fal!

Juhy, s Ottó táncra perdült egy szempillantás alatt

Oly igen nagy szenvedéllyel, szem szárazon nem maradt

Pihe anyu úgy énekelt, elkapott az áhítat

Vagyis inkább úgy hatott rám

A fal adja a másikat

 

Én még csak ekkor érkeztem

Hosszú volt az út, pedig nem ma kezdtem

Navigálni

Szolnokon egy pár papucsért kellett megállni

Tíz évvel korábban bizniszmennek indultam

S egy fontos dolgot éppen ott tanultam

Egy ilyen buliban

Az a fontos, aki ott van

Nem azt kell keresni, ki nem tudott elmenni!

Vagy ezt már mondtam?

 

Miért is nem látják Matyikát közöttünk?

Azért, mert csak. Lépjünk ezen túl!

Vannak itt újak is, például Bokor Úr.

Oly erős a hangja, hogy mellette nótába

Senki se rúghatna - úgy hiszem - labdába

 

Az este sztárja mégis egy pici asszony, Kelly

Ki eddig még soha nem piált

Részegségből éppen most debütált

Fő attrakciója az volt - bár nehezen forgatta nyelvét -

Mindenkire rámutatott, elmondta a nevét

 

Nem volt ám ez akármilyen teljesítmény - internetes dolog

Nick nevet használunk, egymást úgy szólítjuk

Egyikünk Juhy, másikunk Rallista, én pedig Hogy

Érdekes egy szokás, de nem ezen múlik a barátság.

Összeköt bennünket néhány dolog

Gázbowden, szívató, meg a fékdob

 

Na jó, ez csak poén volt, de a hülyeség indokolt

Most mulatunk, vagy mi?

A gyereket ilyenkor már le kéne fektetni!

Szólt be egy vénasszony a szomszéd teremből

Késő van végtére

Mondta ezt, mikor az asszonyok mentek a WC-re

Mondotta mindezt célozva Kellyre, ki négy gyerek anyja

Na, de mit mondjon rá neki? Legjobb, ha ráhagyja

 

Eljött az éjfél

 

Utcára vonultunk lakásból kultúrból, étteremből,

A sok kutya vonított a félelemtől

Petárdák robbantak, a sok részeg őrjöngött

Nuccio pisztollyal az ég felé lődözött

Törött műanyagszék lett rakétaállvány

Ujjongott mindenki a fényeket látván

Villogott, szikrázott, durrogott a város

Csak azért, mert Újév van? Hm. Tébollyal határos

 

Háromkor elég lett, szedelődzködtünk

Sötétben indultunk, sötétben érkeztünk

Szentestől hazáig kétszáz kilométer

De azért megérte

Aki ezt nem hiszi, menjen a fenébe! Nem bánom

Mind ott, ki jelen volt, nekem a barátom.

Nekik is van, nekem is volt…

Nem autóm, Hyundaiom.

 

Kósza gondolat

Tegnap olyat láttam, elállt szemem, szám.
Magas tűsarkokon egy anyányi lány.
Hamvas arca kipirulva, fázhatott a lelkem.
Nem a korosztályom, lehetne gyermekem.
Nézhetnék bármi mást, viszont nem tehetem.
Feszes nadrágszára viszi tekintetem.

Gömbölyű fenekét még nézni is öröm
Nem láttam milyen szín ujjain a köröm
Volt-e nála táska, milyen a kabátja?
Erre nem figyeltem, a fene se bánja
Honnét jön, hová megy? Nem kérdeztem
Nem akartam elveszni a részletekben

Kissé messzebb megyek, hogy totálképet lássak
Nem tudom kiűzni magamból a vágyat
Hosszú szőke haját mint fátylat odébb veti
Mobil telefonját az arcához emeli.
Lábát összefonja, majd ide oda tipeg
Mire gondolsz öreg? Ah, te azt csak hiszed.