Minden ember élete kész regény – szokták mondani. Ez így igaz, csak jól meg kell írni. Az utóbbi néhány évben – hála az Internetnek – kommunikáltam néhány olyan emberrel, akinek kész írásai lapulnak a fiók mélyén, vagy a winchester legmélyebb zugában. Ma már nem egy nagy durranás írónak lenni. Természetesen vannak felejthető alkotások azok közt, amit szerzője nagyszerűnek tart, de mindez csak spekuláció, hiszen nem ismerem ezeket. Nem ismerem, mert nem lett belőlük könyv. Pedig ma már egy könyvet kiadni csupán pénzkérdés. Magán kiadásban bármi kiadható, csak meg kell finanszírozni a költségeket. Maga a szerző a legritkább esetben tudja ezt megtenni, egy kiadó pedig felméri, hogy üzletileg megéri-e.

Ritkaság számba megy az is, ha nem kér hozzájárulást. Nos, én találkoztam ilyen kiadóval, s már kezemben a könyvem, de az üzlet további részét csak elméletben ismerem. Néhány ismerősöm azt feltételezte, hogy megvették tőlem a sztorit. Na, hát erről szó sincs. Ha lesz haszon, akkor kapok majd percentet, ha nem, akkor így jártam. Nem fűzök hozzá nagy reményeket, különösen azért, mert véleményem szerint túl van árazva. Nem sok olyan ismerősöm akad, aki súlyos ezreket adna ki könyvre. Sikeres, befutott íróként talán megvennék, de első könyv esetén kétséges. Na, de ne legyek telhetetlen! Egy álmom megvalósult. Ne akarjak egyszerre túl sokat! Inkább összeállítom a következő könyv anyagát. Attól már többet várok, hiszen nem ma kezdtem a szakmát. (tegnap) ;)