Útinapló

  • Most figyeljetek balra! Ott lakik a kísértet.

  • Milyen kísértet? Ja, az a lublói vár?

  • Hol? Nem látom.

  • Akkor másszál hátra, és ülj a baloldalra!

  • Ja, jól van már látom. Olyan mint egy vár.

  • Ez igaz, de maga a tudat a lényeg. Meséltem, hogy amikor először erre jártam – persze, hogy meséltem – akkor még nekem is csak egy vár volt. Nem tudtam, mit látok. Csak később néztem utána.

  • Gyuszi bácsi már járt erre?

  • Hogyne.

  • Úgy mondod apu, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

  • Nekem az. Mit gondolsz Ági, miért tudtam olyan jól átnavigálni Eperjesen?

  • Na apád, az csak véletlen volt. Jól jött azért a térképes segítségem.

  • Ibi néni is járt már erre?

  • Nem, erre még nem jártam. Voltam ugyan Lengyelországban, de Poprád felől. A családból még csak Tamás nem volt Lengyelben.

  • Azért jövök most. Nézd csak apu! Arra van Poprád. Az a főút.

  • Az a főút, de mi nem arra megyünk, hanem mmajd...itt...eel-ka-nya - rodunk. Így ni. Itt erősen jobbra. Még jó, hogy van ebben a kisbuszban szervó. Szörnyű, mekkora kanyart raktak itt az útba.

  • Kamionnal hogy fordulnának itt el?

  • Sehogy. Azoknak nem is szabad erre jönni.

  • Végül is, honnét van ez a kocsi?

  • Az egyik barátunké. Ti nem ismeritek. Azért nagy ötlet volt, hogy elkértük.

  • Tény, hogy lényegesen tágasabb, mint a Suzuki lenne négyünknek. Ha nem találunk szállást, az se gond. Alhatunk itt is, csak beállunk egy parkolóba.

  • Londonban a szobánk se volt ettől nagyobb.

  • De ott csak ketten laktatok.

  • Ez igaz anyu, de nem két éjszakát kellett kibírni azon a szűk helyen, hanem...várjál. Azt hiszem lehetett úgy nagyjából 180. Mondtam, hogy beleléptem...

  • Mondtad. A pizzába. Na, de a karácsonyfa elfért.

  • El a komódon. 40centis volt.

  • Nemsokára kiérünk Szlovákiából.

  • Elég elhagyatott vidék ez.

  • Majd figyelj a határ után. Az valami csodás. Én télen jártam erre, de akkor is szép volt.

  • Figyeld Gyuszi a táblát! Most merre?

  • A vörös kolostor felé. Az van a határnál.

  • Micsoda úttervezés volt itt! Jó, hogy neki nem vezet a háznak.

  • Na, már nem vagyunk messze. Azok az épületek már a határállomáshoz tartoztak.

  • Már nincs is határállomás.

  • De a helye azért megmaradt. Na, itt is vagyunk. Megálljunk egy kicsit?

  • Meg.

  • Ja, rá kell gyújtani. Aki akar, mehet WC-re is. Ott, arra!

  • Nincs erre nagy forgalom.

  • Volt a múlt héten, amikor az átadási ünnepséget tartották. Ott! Látod?

  • Mit? Azt a várat? Mi van vele?

  • Az ott Nedec vára. Ott volt a találkozó.

  • Miről van szó? Elég lelakott volt ez a toalett. Mi az a vár?

  • Épp most mondom anyádnak, hogy az ott Nedec vára.

  • Aha. És ez a tó?

  • Ez nem tó, csak fel van duzzasztva a Dunajec folyó.

  • Hát az tényleg folyó, benne van a nevében.

  • Tudom. Igaz, tőled tanultam, hogy a Duna is, a Don is azt jelenti, hogy folyóvíz. A Hejő meg a hévizű folyó rövidítése.

  • Na akkor most honnét lépünk át hová?

  • Anyu te sose figyelsz? Most vagyunk Szlovákiában, a határon túl pedig Magyarországon.

  • De hát most jövünk onnét.

  • Igen, ez is igaz, de...apu mond el inkább te!

  • Na, szóval most ahol vagyunk, ez volt egykor Szepes vármegye, aminek az előttünk elterülő részét – na meg Árva egy részét is – a lengyelek kapták meg Trianonban. Azt mondták, hogy ők ugyan nem tartanak rá igényt annak ellenére, hogy színtiszta lengyel a lakosság, de ha nem maradhat a magyaroké, akkor inkább lengyel legyen, mint cseh. Átvették megőrzésre. Ezt ők így is mondták mindig.

  • Most pedig visszaadták?

  • Igen. Éppen kapóra jött, hogy az EU-elnökséget mi adtuk át nekik, ők pedig ennek apropóján visszaadták nekünk a megőrzött területeket.

  • Akkor te engem becsaptál. Azt ígérted, hogy majd egyszer elviszel a szlovák – lengyel határhoz nyaralni.

  • Erre a helyre gondoltam, de túllépett rajtunk a történelem.

  • Akkor az itt élők ezután magyarok lesznek?

  • Ah, nem úgy van már mint volt régen. Ez csak egy jelképes visszacsatolás. Gyakorlatilag az itt élők életében nem változik semmi, csak ki lesz téve a tábla, hogy Magyar Köztársaság. Persze aki akarja, lehet kettős állampolgár, de még közigazgatásilag is maradnak ahol eddig voltak. A nedeciek továbbra is Nowi Targ-hoz tartoznak, a Jablonka térségében élők azt hiszem, talán Zakopane-hoz. Lesz valami magyar hivatal, de gyakorlatilag olyasmit kell elképzelni, mint egy utazási iroda helyi képviselete, csak ezek itt nem a búgócsiga trans bt-t képviselik, hanem az államot. Csupán ennyiről van szó.

  • Akkor ez az egész mire volt jó?

  • Mondom! Csak gesztus. Mint lengyel - magyar....tudod. Baráti gesztus.

  • Na, meg jelzés a szomszédoknak.

  • A szlovákok aligha követik a példát, hiszen akkor nekik nem maradna országuk.

  • Ez a megállapodás ebben a formában nem másolható, de adhat egy lökést Székelyország ügyének. Románia közepén lehet egy külön állam. Ha Afrikában lehet elszakadni, meg Koszovóban, akkor itt miért nem? Én már a nevét is tudom.

  • Nekem is van ötletem. Székelyföld, vagy akár lehetne Erdély is.

  • A külföldiek nem tudnák, hogy kell kiejteni.

  • Transsylvania?

  • Az meg magyar fülnek idegen. Én jobbat tudok Hunnia. Ez már sejtettné a rokonságot Hungáriával is.