A tankokban a kezelőszemélyzet erősen kapaszkodik. Meglepően jó rúgózásuk van ezeknek a böhöm nagy gépeknek, de a rossz út, és a nagy sebesség megteszi a magáét. Az utazás komfortját mindezen túl még az óriási zaj is erősen lerontja. A kilátás is hagy némi kívánnivalót maga után. A sokszor derékszögű kanyarokba a vezető vakon fordul bele, kénytelen a parancsnokra hagyatkozni, akinek körkörös a kilátása. Legalábbis szemmagasságban. Fölfelé semmit nem lát, de ha közelre, a kocsi elé kell nézni, akkor is inkább csak a töltőkezelőnek van erre némi esélye.
Egy derékszögű kanyar után az addig sík terep erősen lejt, egy széles völgy felé. Valami sötétlik a szemközti dombon, de túl messze van ahhoz, hogy ki lehessen találni, hogy mi is az. A terv szerint, ott kell lenni az „ellenségnek”.
- Szemközt három beásott harckocsi!
- Harchoz! – üvölti egy rekedt hang.
A század legyezőként szétnyílik. Pumpa marad az úton, Zsolt balra, a harcfelderítő szakasz harmadik kocsija jobbra, nem túl közel sorakozik fel mellé. Az őket követő első szakasz balra, a harmadik szakasz jobbra. Lajos mögöttük marad, onnét vezényli a támadást.
- Első és harmadik szakasz tűz!
Félelmetes látvány a hat ágyúból felvillanó torkolattűz, és a felszálló füst. Még szerencse, hogy nem igazi gránátok. A további tűzparancsok már a küzdőtérben hangzanak. Addig tüzelnek, amíg tart a muníció. A zárat minden lövés után fel kell húzni, hiszen a vaklőszer esetében nem működik az automatika, és természetesen a füstelszívás sem. A katonák erősen köhécselnek a záptojás szagú lőporfüstben. A kinti fülsiketítő ágyúdörgés bentről csak tompa puffanás, majd a felcsattanó zárszerkezet nyomán a padlóra, füstölögve lehulló rövid gránáthüvely csörömpölése.
- Töltve!
- Tűz!
Újabb csattanás, újabb csörömpölés. A töltő előkapja a polctartályból a következő vaklőszert, a csőbe löki, majd hüvelykujját ökölbe szorítva bekíséri, hogy a rácsapódó zár sérülés nélkül, oldalra kilökhesse a karját.

Zsolt kissé irigykedve hallgatja az ágyúdörgést, s közben távcsövén erősen figyeli a szemközti domboldalt, vagyis a célterületet.
- Nahát! Hogy vette ezeket észre Pumpa? Alig látni, hogy van ott valami…és milyen kicsi a tornyuk…ezek úszó harckocsik, ráadásul nem is három, hanem csak kettő. Ezek a felderítőket állították elénk. Hallod, Mosi?
- Mi van péká?
- Ezek nem is tankok. A felderítők konzerves dobozait ásták be.
- Biztos vagy benne? Én nem látok el odáig. Akkor viszont hol van az ellenséges harckocsi század?
- Tüzet szüntess, tüzet szüntess! – üvöltötte a félreismerhetetlen rekedt hang. – Az egész század hátra arc!
Az egész század megzavarodott. Néhányan kis kivárás után végrehajtották a parancsot, volt aki csupán keresztbefordult, de legtöbben csak álltak egyhelyben. Ilyen parancs nem volt megbeszélve. Senki nem értette, mi történt.
- Hülye ez a Lajos? Azt mondja, hogy hátra arc.
- Akkor most mi van péká? Megforduljak?
- Mit tudom én? Ütközet közben?
- A harmadik szakasz már megy – szólt Béla, aki oldalra kukucskált a periszkópján. – Nem értem, mi van.
- Én sem.
- Húszas, hátra arc! – a hang nem a Lajosé, de a parancs nekik szólt. Szegény Lajos. Mi lesz még vele estig, ha már most kiment a hangja.
- Fordulj meg Mosi!
- A kurva életbe! – ordít megint a hadnagy – Állj az egész! Ezt jól bekaptuk. Motort állíts!

Leállt minden mozgás, mintha fényképezésre várnának. Siralmas látvány volt a nagy összevisszaság.
- Maradjunk, ahol vagyunk! Ne fordulj meg! Motort állíts!
- Ezek meg kik? – kérdezett bele Mosi a hirtelen támadt csendbe.
- Jobbról. Figyeled péká?

A völgy alján jobbról, egy kis fenyőerdő takarásából harckocsioszlop vonult feléjük, majd átvágott a kusza harcvonal között. A parancsnokok büszkén feszítettek a toronyban, a vezetőrések is mind nyitva voltak.
- Úgy tűnik, vége van a csatának. Ezek idegen tankok. Nézd a toronyszámukat! Azt hittem, meg van beszélve, hogy mi nyerünk.
- Kikaptunk péká?
- Nagyon úgy néz ki. Sokkal izgalmasabb lett volna, ha tudjuk, hogy tétre megy a játék. Mondták ugyan, hogy nincs előre eldöntve, de nem hittük el.